Falutörténet

Szeleste története

Szeleste legkorábbi, korunkra maradt említése 1247-es oklevélben fordult elő, de a település ennél jóval régebbi, bizonyították az építkezések során előkerült lovas, urnás temetkezések maradványai, valamint az M86 autóút építése során előkerült ie. 3-5 sz kori germán temető gazdag leletanyaga. A több, mint 750 éves oklevél arról szól, hogy Miklós vasvári ispán előtt öt, Ják nemzetséghez tartozó nemes bejelenti igényét Szeleste birtokra, amelyet IV. Béla király korábban Fila bánnak adott kölcsön. Az erről szóló okirat az Országos Levéltárban ma is megtalálható.

Szeleste birtokosai, a Szelesteyek a Ják nemzetségség tagjai voltak - egyik kiemelkedő tagja, Nagy Márton alapította a Jáki apátságot - e nemzetség még a 17. században is bírta jáki osztályrészét. A Szelestey család Jákfán is rendelkezett birtokkal, Szelestey László szülőházát Uraiújfaluban emléktábla jelzi.

Volt a Szelesteyek szentivánfai levéltárában egy 1141-1162-es, II. Géza király korába visszautaló irat, amely sajnálatosan elkallódott a lelkes kutatások között. Magyarszeleste földesurai - a későbbi Felsőszeleste - II. Géza várjobbágyaiból lettek, míg Németszelestét - a későbbi Alsószelestét - a Ják nemzetség egyes tagjai szerezték meg.

A Szelestey család 1318-ban építtetett kegyúri plébánia-templomot, a szertartásokat viszont csak a répceszentgyörgyi anyagyülekezet jóváhagyásával lehetett végezni. Az első templomot Szent István első vértanú tiszteletére emelték.

Templomot építettek valamivel később a németszelesteiek is, középkori eredete feltételezett, de okleveles adat csak a reformáció korából van.

A Szelestey család legkiemelkedőbb alakja Felsőszelestey Gosztonyi János (1527) főpap, mecénás és diplomata, Jagelló-kori humanistáink egyik legjelentősebbike. 1489-ben a bécsi egyetemen tanul, a doktori kalapot Itáliában szerzi meg. Gyorsan emelkedik a különböző közjogi és egyházi posztokon, kancelláriai tisztviselő, jó francia nyelvtudásával tolmácsol, majd titkára II. Ulászló francia feleségének, Anna királynénak. Esztergomi őrkanonok, budai prépost, 1507-től váci, 1510-től győri, 1524-től erdélyi püspök. Fejlődésében az 1514-gyel kezdődő párizsi egyetemi esztendők jelentik a csúcsot. Mint erdélyi püspök 1526-ban II. Lajos hívására hadba kíván szállni a török ellen, de nem jut el oda, Zápolya János elfogatja, börtönbe vetteti, és Kolozsvár börtönében kivégezteti.

A két Szelestén a 17. század végéig a Szelestey család a földesúr, majd 1690-es években új földesurak jelentek meg a két Szelestén. A szomszédos Répceszentgyörgyön feltörekvő Horváth János feleségül vette Szelestey Annát, így került a szentgyörgyi Horváth család Szelestére, a 18. század közepétől birtokba léptek a Festetich-ek is.

Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építtette, angol-gót stílusban, Baich Mihály cottage-stílusúnak vélte. 1871-ben gróf Festetich Andor kezdte meg a kert alapjainak lerakását - a gróf az első Wekerle-kormány, majd a Bánffy kormány földművelésügyi minisztere volt. 1910-ben báró Baich Mihály kezébe került a birtok, a park a lelkes hozzáértő és tervező báró keze nyomán Szeleste jelképévé vált.

A park megmenekült a háborús pusztítástól, 1952-től országosan védett kategóriájú.

1950-ben Alsó- és Felsőszeleste egyesüléséből jött létre a mai Szeleste, önálló tanács alakult, 1966-tól a rendszerváltásig Pósfa volt a társ.